» ha a családi szerkezetek fellazulása miatt, a gyermekek kicsi koruktól kezdve kevesebb babusgatást, ringatást, puszilgatást, testközeli érintést, dúdolgatást, dalolást, mesélést, beszélgetés, felhőtlen együtt játszást kapnak szüleiktől…
» ha kevés időt töltenek szüleikkel, nincs módjuk tanulni a mély szeretetet, a toleranciát, a konfl iktus megoldó módokat, a mama-papa szerepeket, és rajtuk keresztül a szűkebb és tágabb társkapcsolatok szocializációját, akkor későbbi kapcsolataik is emiatt beszűkültek…
» ha kevesebb lehetőségük nyílik ügyesedni mozgásban, egyéb képességek
terén…
» ha ritkábban jutnak ki a szabadba, a játszótérre, vagy kirándulni, ennek következtében nem tudják megtanulni, hogy milyen jó dolog fára, kerítésre mászni, ugróiskolát játszani, pajtásokkal labdázni, biciklizni, porba vagy aszfaltra rajzolni…
» ha egészségtelenül sokat ülnek tétlenül a TV-, a videó készülék előtt, emiatt elmarad a szülőkkel folytatott esti beszélgetés, vagy a mese…
» hogy ha nem is nagyon akarnak beszélgetni, mert nincs kivel, nincs, aki meghallgassa őket, aki visszajelezzen, pedig éhesek a meghallgatásra
…...mindennek hiánya bizony sok problémát eredményezhet, -aminek elszenvedői elsősorban a gyermekek,- többet tennének ennek elkerülése érdekében!
A tanulási nehézségek megelőzhetőek
A tanulási képesség, a tanulás akarása genetikailag programozott.
Az agy számára a valódi kihívások, kalandok a döntőek. Apuval pecázni, házat építeni egy fára vagy megmászni egy hegyet. A kalandok tettek mindnyájunkat erőssé. Ma már bizonyítani is tudják az idegrendszert kutató tudósok ezt az összefüggést: a gyerekeknek életük során lehetőleg minél több kihívással kell megbirkózniuk ahhoz, hogy az agyukban létrejöhessenek a legfontosabb hálózatok. A gyerekeknek tehát szükségük van egy olyan világra, amelyben az interaktivitásnak igen nagy szerep jut. Mégpedig nem a virtualitás, hanem a reális élet összefüggéseiben.
Ennek lehetőségeit tudjuk megragadni a családban, a közösségi létben, kezdetben a játékkal, dallammal, mesével, mozgással.
Az oktatás, a szülők példaadó magatartásának felfogása, megértése, az érzékszerveken át, az agyban táplálkozik azzal az utasítással, amelyet az öröklött genetikai program táplált a központi idegrendszerébe. A genetikailag szabályozott működés, a szülők magatartásának utánzására, tanulásra ösztönöz! (Dr. Katona Ferenc)
Az első két-három év meghatározó a gyermek fejlődése szempontjából, majd az utána következő évek, a 8 életévig legalább annyira. A lelki traumák nagy szerepet játszanak a tanulási nehézség kialakulásában, ugyanúgy, mint az idegrendszer szerveződésébe becsúszott hibák.
A nevelés reneszánszát megélhetjük azáltal, ha felértékeljük a gyermekkor jelentőségét. Új szülői magatartásunk, hozzáállásunk eredményeképpen a gyermeki attitűd megváltozik,
Újjászületik!
A gyermek tanulni akar
A gyermek nevelése - erkölcsre, bölcsességre-, a Szülők át nem ruházható felelőssége!
A gyermekek a tanulás vágyával jönnek a világra. Életük első néhány hónapjában, ösztönösen küzdenek az életben maradásért, amit energikus sírással adnak a szülők, a környezet tudtára, ha valamire szükségük van. Amikor életük kezdetén gondoskodunk gyermekünk szükségleteiéről, tulajdonképpen azt közöljük velük, hogy szeretjük őket, és a kölcsönös bizalmat alapozzuk meg. Amint a csecsemőből totyogó kisgyermek lesz, ugyanezt a bizalmat erősítjük a vele való érintkezés, foglalkozás során. Ha megengedjük neki, hogy korának megfelelő apró kis feladatokat elvégezzen, ezzel azt közöljük vele, hogy megbízunk benne. (Dr. Ross Campbell)
Ez az a bizalom, amire építve az évek során a szülő-gyermek közti viszony egy olyan kapcsolat, amely a jellem egészségét megőrzi, az önazonosság kialakulását segíti, az integritás talaján. A jellem, ami szerint viselkedem a zárt ajtók mögött, akkor is, amikor senki sem lát, és az integritás pedig az, hogy szeretném mindig a megfelelő dolgot tenni.
A gyermekünk viselkedését befolyásolni azzal tudjuk, ha tisztel bennünket, de ezt akkor érhetjük el, ha jó kapcsolatot alakítottunk ki vele, már kicsi korától kezdve. Megtanítani saját viselkedésünk által, következetességgel, szabályokkal, és következmények helyes alkalmazásának folyamatával tudjuk. Ami tiszteletet hoz ki a gyermekből az, ha látja a szülőn, hogy ő egy rendszerezett szülő, pont úgy, mint a lovagkorban, egy bajvívás alkalmával.
A sikeres gyereknevelés ebből a rendszerből nő ki. Célokat állítva hozzá, a gyermekben tudatosítjuk azt, hogy ő is részesévé válik a „játéknak”, a családnak, és a család elérendő céljainak. Érdekelt lesz benne. Ebben rejlik a családi közösség ereje.
Vonjuk be a gyermeket a játékba, hozzuk létre a célokat, a szabályokat, és a következményeket is! Cél: szeretni és tisztelni!
Ennek elérése érdekében legyünk a gyermekünk szívének szülei, ahol a hozzáállás lakozik!
Szellemi járvány
A számítógépes játékok, a kontrollálatlan tévézés nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a tanuláshoz szükséges képességek aránytalanul, kiegyensúlyozatlanul fejlődjenek. Míg az életvitel-szerűen tévéző gyerekek téri-vizuális memóriája fejlett lesz, a verbális emlékezeti kapacitásuk lényegesen szűkebb. Nagyon sok esetben a diszlexiáért az a vizuális ingeráradat tehető felelőssé, ami ma már egyre több családban természetes. A színes mozgó képek a vesztibuláris rendszert ingerlik, és ez, mint minden vesztibuláris ingerlés örömérzéssel jár, ez a felnőttek szenvedélybetegségeire hasonlít leginkább. Ha megvonjuk ezt az lehetőséget, elvonási tünetek jelentkezhetnek.
A tévénézés másik nagy veszélye az, hogy a a gyermek nem tanulja meg a vizuálisan látott képi ingerek átfordítását, belső képi nyelvre. Míg a mesét hallgató gyermek belső képeket készít, megjeleníti az élőszóban hallott, (mesélt) történetet maga számára. Beindítva ezzel a képzelet fejlődését, ami minden alkotó tevékenység alapja, a teremtő képzelet.
Napjainkra az információ tárolás és átadás szerepét egyre jobban átveszi a számítógép, ez a jövő útja, aki nem tart lépést, lemarad. Ami fontos, hogy milyen módon, mikor, és milyen mennyiségben találkozik gyermekünk az elektromos kép-és hangingerekkel.
A gyermeknek 5-6 éves kora előtt napi fél óránál többet nem volna szabad tv-t néznie,. Akkor is csak a szülők által cenzúrázott programokat, hiszen még a meseműsorokat illetően sem lehetünk egészen nyugodtak. Ezt a cenzúrázást egészen addig kellene folytatnunk, amíg a gyermekünk nem válik képessé az önálló gondolkodásra, míg ki nem alakul a személyisége.
A tv-nézés hátránya az is, hogy tétlenségre kárhoztatja a gyermeket. Hosszú órákon át ülnek és mereven bámulják a képernyőt. Sem mozgásuk, sem látásuk, sem auditív megkülönböztető képességük nem fejlődik megfelelően. Tapasztalatok híján térérzékelésük is bizonytalanná válik, idegrendszerük nem fejlődik, differenciálódik megfelelően.(Dr. Marton Éva)
Az idegrendszeri éretlenség
„Az idegrendszer szerveződésébe becsúszott hibák, az esetek 70%-ban szerepelnek a tanulási nehézségek okai között. Gyakran társulnak más rendellenességekkel. A nagymozgások összerendezetlenek. Az elemi mozgásokhoz kapcsolódó érzékelő- és irányító központok tökéletlenül működnek. Az ingerületvezetés meglassúbbodott, bizonytalan.” (Delacato) „A finommozgások ennek következtében pontatlanok.”
A tanulási nehézségek nagy része megelőzhető, vagy nagymértékben csökkenthető! Alapvetés, hogy érett, gyermek kerüljön be az iskolába!
